Tárnoki Szlovák Önkormányzat

Cookies help us deliver our services. By using our services, you agree to our use of cookies. Learn more

Az Öregtemető története

 
Muskovics Andrea Anna

 

Történeti áttekintés

 
A falusi temetők többségét az utóbbi másfél-két évszázad során nyitották meg, s jóval kisebb azoknak a száma, amelyek évszázadok óta hozzávetőlegesen azonos területen helyezkednek el. Egy-egy településen gyakran találkozunk különböző időpontokban létesített temetőkkel, amelyek közül vannak, amiket még használnak, s vannak, amelyekbe már nem temetnek, hanem csak a halott-tisztelet kegyeleti aktusainak színterei.
Tárnokon a temető helye többször változott az évszázadok során, s a ma működő két temető mellett az Öregtemetőnek nevezett már több mint hetven éve használaton kívül áll. A régi, akár több mint száz éves sírkövek viszont őseink emlékét őrzik, s ezért kötelességünk ezeket megőriznünk, ápolnunk. Ahogy Széchenyi István írta: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit!
A Szent Rókus kápolna körüli temető, amely ma már újra használatban van, az 1880-as évek végére megtelt, ezért az egyházközségnek új területet kellett szereznie. Az új temető kialakításának gondolata először 1886-ban merült fel. Akkor úgy határoztak, hogy a használatban levő, a Szent Rókus kápolnát körülölelő temető szomszédságában lévő házak kertjéből vesznek meg 2198 négyszögölt. Ebbe a tulajdonosok nem egyeztek bele, ezért kisajátításra került sor. A nagy költségek és a lakosság körében tapasztalható elégedetlenség miatt viszont végül úgy döntöttek, hogy máshol vesznek területet. Lauturner Ignác jegyző és Eskulits Antal bíró 1891. november 17-én  fordult kérelemmel a vármegyei törvényhatósághoz, amelyben arról számoltak be, hogy mielőbb szükség lenne egy új temetőre, mivel a Szent Rókus kápolna körüli ismét megtelt, az 1846-ban megtelt Páduai Szent Antal kápolna mellettit (Kossuth Lajos és Marton utca kereszteződése) pedig nem lehet újra megnyitni, mivel a település egyedül arra terjeszkedhet tovább, így azt fel kell számolni. Hosszas huzavona után végül 1891 végén sikerült az egyháznak megvásárolnia a Tabán utca végén egy 2482 négyszögöl nagyságú területet. Ez a mai Öregtemető.
 

Az Öregtemető elhelyezkedése
(a térképet készítette Ábel András)
 
A ma már nem használt temetőben az első temetés 1896. május 4-én volt. Az első temetkezésre vonatkozó adatot egy régi imakönyvből ismerjük. Néhai Mülhauzer István 1886-os gót betűs, szlovák nyelvű imakönyvének hátuljában egy nyolclapos, kézzel írott, fűzött kiegészítés található. Ennek utolsó oldalán Mülhauzer István által feljegyzett családi események olvashatók. Az utolsó bejegyzésben az áll, hogy Póder Annát temették elsőként a temetőbe.
 

 
A Mülhauzer István imakönyvében található nyolclapos jegyzet utolsó oldala:
Uj Temetőbe első / Nukszik nehai / Poder Anna meghalt /1896, Majus, 4én / Poder Andras leánya
(Megjegyzés: Póder Anna május 2-án hunyt el, temetésére május 4-én került sor.)
 
A temetkezést a kereszt felőli oldalon, a főút mellett kezdték. Innen haladtak folyamatosan lefelé. A elhunyt gyermekek részére külön részt alakítottak ki. Őket a temető másik oldalára, a kereszttel körülbelül egy magasságban temették néhány sorba. Mikor az 1920-as évek végére a kereszt felőli oldal megtelt, a temetést a gyermeksírok alatt folytatták. Ide 1940-ig temettek. Ezt követően ismét a Szent Rókus kápolna körüli temetőt vették használatba. Ez Tárnok utolsó egyházi temetője, az 1978-ban megnyílt új temető már önkormányzati tulajdonban van.
 

A temető legrégebbi sírkövei

Az elhunyt gyermekek sírjai külön részen kaptak helyet

A temető legújabb része
 
A temetőben annak ellenére, hogy sok sírkő elpusztult, jól láthatók a különböző formák, típusok. A sírok többnyire egyes sírok voltak, az 1930-as évek előtt állítottak között csak néhány dupla sírral találkozhatunk. Szintén nem volt jellemző a kripta. Ebből egyetlen látható, Broskó Józsefé és feleségéé, Pilár Erzsébeté a XX. század elejéről.
A temetőben a sírhelyek jelzésének legegyszerűbb módja a fakereszt volt. Ezekből néhány még ma is látható. A sírkövek anyagát tekintve két alaptípus különböztethető meg. A tárnoki kő, illetve a márvány. A kereszt felőli oldalon még nagy számban vannak tárnoki kőből készült emlékek, márvány csak elvétve. Ez utóbbiakat a módosabb gazdák engedhették meg maguknak. A gyermeksírok alatti részen már változatosabbak a sírkövek mind anyagukban, mind formájukban. (76. kép) A kő és fa emlékek mellett még a kovácsolt- és az öntöttvas keresztek figyelhetők meg.
A sírkövek többnyire egyszerűek, domborműves díszítés csak ritkán figyelhető meg. Az első két évtizedből nagyobb számban láthatók még szlovák feliratú kövek, utána már csak elvétve fordulnak elő. A legutolsó szlovák nyelvű sírkövek az 1930-as évekből maradtak fenn.
 


Az egyik legrégebbi dupla sír

Broskó József és Pilár Erzsébet kriptája


A sír jelzésének legegyszerűbb formája, a fakereszt


Öntött vaskereszt


Szlovák felirítú sírkő 1899-ből
 

Erdőből temető, temetőből sírkert

 
Az 1941 óta használaton kívül álló temetőben az évtizedek alatt a természet lett az úr. A sírokat gondozó közeli hozzátartozók elhunytak, egyre kevesebb sírt tartottak karban. Ennek következtében néhány évtized alatt a temető „erdővé” vált. Az 1980-as években megtörtént a fák többségének kivágása, de néhány év múlva a sírok többsége ismét megközelíthetetlen volt. 2004 őszén vetődött fel először a gondolat a temetőnek társadalmi munka útján történő rendbetételére vonatkozóan. Az Alapítvány a tárnoki Öregtemető megmentésére nevet viselő alapítvány 2005. december 15-én jött létre, célja a Római Katolikus Egyházközség tulajdonában lévő temető rendbehozatala és karbantartása.
A munkálatok 2005 őszén kezdődtek meg. A fűrészek szeptember 24-én szólaltak meg először, és november végéig a nagyobb fák nagy részét sikerült kivágni.
2006 őszén folytatódtak a munkák. Ekkor kivágásra kerültek az előző évben megmaradt fák, megtörtént az egy év alatt újrahajtott ecet és akác irtása, valamint sikerült az út melletti síroktól mentes területet gyökérteleníteni.
2007 nyarán folytatódott a temető karbantartása, valamint augusztusban megkezdődött a kerítés építése. A közel két évig tartó munkában nagy segítségünkre volt a tárnoki focicsapat.
Az eredeti terv az volt, hogy a ledőlt sírköveket a kereszt köré hordjuk, s ott kerülnek majd felállításra. Később azonban az lett a cél, hogy minden követ a helyén őrizzünk meg, így 2006-tól az eldőlt vagy megdőlt sírkövek eredeti helyükön lettek helyreállítva. Az első évben a kereszt köré hordott köveket 2008. november 15-én helyeztük el két sorban a központi kereszt mellett, amelyre 2009 Halottak napjára került fel a korpusz, amit az etyeki egyházközségtől kaptunk. A keresztet és környékét évek óta Könye Ilona, Tabán utcai lakos tartja rendben, akinek köszönhetően környékét mindig friss virágok borítják.
2007 szeptemberében egy kistraktor segítségével megkezdődött a temető gyökerektől való megtisztítása, amely munka 2009 végére befejeződött. Azóta a temetőt kaszálással tartjuk rendben.
 

A temető 2005 szeptemberében

A temető 2014. augusztus 30-án


Forrás: Canonica Visitatiok (Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár)