My Site

Cookies help us deliver our services. By using our services, you agree to our use of cookies. Learn more


XVIII–XIX. századi leírások Tárnokról

Tárnokról az egyik legkorábbi leírás, amely a település életmódjára is utal, a XVIII. század első feléből maradt fenn. Simon Clement a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni esztendőkben utazott át a Dunántúlon. Kevés olyat talált, amit érdemes volt feljegyeznie. Feljegyzéseiből jól látszik a kontraszt a korabeli Magyarország természeti adottságai és igen alacsony fejlettsége között. Tárnokról így írt:

„Augusztus 10-én délután elindultam Budáról és egy Tárnok (Tarnook) nevű falunál kötöttem ki, amelyet szlávok és rácok laknak. Számos lakóhely van ugyan benne, de az a pár ház, ami van, csak szegényes viskó, vagy inkább földbe ásott verem, ahol csak a tető van a föld szintje fölött, s bár az emberek éppoly nyomorúságosan vannak öltözve, ahogy laknak, mégis gazdaságban és bőségben élnek, mivel a körülöttük levő vidék földje a legkövérebb fekete humusz, amit valaha is láttam, s a gabona tömött kalászai is mutatják termékenységét; még a tarló füve is olyan, hogy azon kövér gulya nőhet, és a növényzet – a talaj nedvessége miatt, valamint mert nem tapossák és vágják fel –, elvadult, gazos és gyomos. Ezen a vidéken az a szokás, hogy ősszel felgyújtják a mezőket, mérföldeken át égetik a fölös mennyiségben növő füvet.”
(Forrás: Simon Clement 1715-ös utazása Budától Légrádig. In: Angol és skót utazók a régi Magyarországon. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Gömöri György. Argumentum, Budapest. 1994. 99–104.)


Érdekes leírást olvashatunk a Vasárnapi Ujság 1862. november 16-ai számában is. Ez, valamint a XIX. században megjelent vármegye-monográfiák, országleírások is elsősorban a település termékeny határát emelik ki.

„A tárnoki határnak dús, termékeny földje van s különösen jó bortermő szőlei, a miért is a lakók telkeiket most majdnem kizárólag szőlővel ültették be, annyira, hogy több birtokos gazda akad, a kinek egész telke csupa szőlő. E példát már másutt is kezdik követni…”
(Forrás: Petheő Dénes: A Tárnokvölgye és vidéke. Vasárnapi Ujság Kilenczedik évfolyam, 46. sz., 546–546. /1862. november 16./)

Vissza