Tárnoki Szlovák Önkormányzat

Cookies help us deliver our services. By using our services, you agree to our use of cookies. Learn more


XVIII–XIX. századi leírások Tárnokról

Tárnokról az egyik legkorábbi leírás, amely a település életmódjára is utal, a XVIII. század első feléből maradt fenn. Simon Clement a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni esztendőkben utazott át a Dunántúlon. Kevés olyat talált, amit érdemes volt feljegyeznie. Feljegyzéseiből jól látszik a kontraszt a korabeli Magyarország természeti adottságai és igen alacsony fejlettsége között. Tárnokról így írt:

„Augusztus 10-én délután elindultam Budáról és egy Tárnok (Tarnook) nevű falunál kötöttem ki, amelyet szlávok és rácok laknak. Számos lakóhely van ugyan benne, de az a pár ház, ami van, csak szegényes viskó, vagy inkább földbe ásott verem, ahol csak a tető van a föld szintje fölött, s bár az emberek éppoly nyomorúságosan vannak öltözve, ahogy laknak, mégis gazdaságban és bőségben élnek, mivel a körülöttük levő vidék földje a legkövérebb fekete humusz, amit valaha is láttam, s a gabona tömött kalászai is mutatják termékenységét; még a tarló füve is olyan, hogy azon kövér gulya nőhet, és a növényzet – a talaj nedvessége miatt, valamint mert nem tapossák és vágják fel –, elvadult, gazos és gyomos. Ezen a vidéken az a szokás, hogy ősszel felgyújtják a mezőket, mérföldeken át égetik a fölös mennyiségben növő füvet.”
(Forrás: Simon Clement 1715-ös utazása Budától Légrádig. In: Angol és skót utazók a régi Magyarországon. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Gömöri György. Argumentum, Budapest. 1994. 99–104.)


Érdekes leírást olvashatunk a Vasárnapi Ujság 1862. november 16-ai számában is. Ez, valamint a XIX. században megjelent vármegye-monográfiák, országleírások is elsősorban a település termékeny határát emelik ki.

„A tárnoki határnak dús, termékeny földje van s különösen jó bortermő szőlei, a miért is a lakók telkeiket most majdnem kizárólag szőlővel ültették be, annyira, hogy több birtokos gazda akad, a kinek egész telke csupa szőlő. E példát már másutt is kezdik követni…”
(Forrás: Petheő Dénes: A Tárnokvölgye és vidéke. Vasárnapi Ujság Kilenczedik évfolyam, 46. sz., 546–546. /1862. november 16./)

Back