L'udové noviny. Beszélgetés Sümegi Gábornéval, önkormányzatunk elnökével

Egy kérdés-egy válasz

A kérdésre válaszol Sümegi Gáborné, a Tárnoki Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke
 

A tárnokon élő szlovákság mára igen kis közösséget alkot, hiszen a nagyközség lakossága közel 10.000 fő, és a legutóbbi népszámláláskor ebből csupán 140 fő vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.  A 20. század elején Tárnok még hagyományosan szlovák település volt, a lakosság 93%-át szlovák családok alkották. Ez azt jelenti, hogy mára ez a megmaradt maroknyi szlovákság törődik és foglalkozik a helyi szlovák hagyományokkal. Úgy gondoljuk, hogy ez a mi feladatunk és egyben kellemes kötelességünk is.

Együttműködünk a Hajtóka Egyesület Népdalkörével és Néptánccsoportjával. A táncosok repertoárjában az itthoniak mellett szlovákiai táncok is megjelennek. A népdalkörnek 14 szlovák nyelvű blokkja van, egy-egy blokk három–négy dalból áll, melyek a település és a régió szlovák gyűjtései.  A dalok nagy részét Kuzma István, a népdalkör vezetője könyv és CD formájában megjelentette.

Az őszi mulatságok a szürettel kezdődnek, és ezen a programon mindig részt veszünk. Az idei évben már tízedik alkalommal rendezzük meg az ún. Októberfest szlovák módra elnevezésű programot, ami tulajdonképpen a mi bálunk, a tárnoki szlovákság bálja, ahol fellép a Hajtóka énekkar és a táncosok is. Erre a rendkívül népszerű rendezvényünkre vendégeket is hívunk, főként a szomszédos Sóskútról, akikkel a múltban és jelenleg is élő a kapcsolatunk. Sajnos, a Művelődési Ház befogadó képessége miatt nem hívhatunk meg korlátlan számú vendéget, pedig szívesen látnánk itt mindenkit, aki szeretne részt venni a mi bálunkon, mert itt a hagyományos szlovák fúvós zenére táncolhatnak a bálozók. A fúvós zenének Tárnokon igen nagy hagyománya van.

Muskovics Andrea Anna könyvet írt, melynek címe: „Mit vétettem, kinek ártottam?” Tárnokiak malenkij roboton, és ez a már a második publikáció, amelyet a szlovák önkormányzat jelentetett meg. A könyv megemlékezés azokról a férfiakról, akiket málenkij robot címén hurcoltak el. Emléket állít azoknak, akik átélték ezeket a borzalmakat, a hazatérteknek, valamint a családtagoknak is. Januárban egy időszakos kiállítással tisztelegtünk emlékük előtt.

Nagyon sok helyi viseletünk, hagyományos eszközeink és edényeink vannak, ezek megőrzésére tervezzük egy tájház berendezését. A faluban még találkozhatunk hagyományos parasztházakkal, de ezek megvételéhez nincs megfelelő financiális alapunk.

Tavasszal az első hagyományos nyitó rendezvényünk a Krvatacska, amikor az Öreg hegyen találkozunk, és kinyitják a pincéiket azok, akik szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkoznak.

Én amúgy Pitvarosról származom és 35 évvel ezelőtt kerültem Tárnokra, ahol a férjem nagyszüleinek volt egy kertje. Itt építettük fel a családi házunkat. Pitvarosról öt évvel ezelőtt ide költöztettük Édesanyámat is, akinek nemrég ünnepeltük a 93. születésnapját.  A tárnoki és a pitvarosi szlovák nyelvjárás ugyan különbözik, de azért sikerült beilleszkednie, és jól érzi itt magát. Nyugdíjazásom előtt Budapesten dolgoztam, mint gyógypedagógiai asszisztens, autista gyerekek napközbeni gondozásában vettem részt.  Sokszor énekeltem nekik tárnoki szlovák népdalokat, és a gyerekek nagyon szerették hallgatni.