My Site
Havi néprajzi, helytörténeti visszapillantó (március)
Honlapunkon egy sorozatot indítunk, amelyben havonta egyszer egy rövid néprajzi vagy helytörténeti beszámolót olvashatnak. Március hónapban Balter Lajos és Lengyel Sándor diákkorukban írott dokgozataiból idézünk az 1941-es árvízről.
Balter Lajos
„Az árvíz is sújtotta Tárnokliget népét. A telepen keresztül folyó két patak, amelyek a Dunába ömlenek, megáradtak. A megáradt két patak kiáradt. A felső patak a Benta, amely a hegyekből folyik le. A felső folyása két ágból indul ki. A fő út vonalat szakítja ketté és ide egy beton hidat építettek. A híd a patak oldalának felső szintjétől mintegy negyven centiméterrel alacsonyabban fekszik. Tehát amikor a Sóskút hegyeiről lefolyó víz megduzzasztja a patakot a baj itt van. A patak még medrében folyik, amikor a híd alatt már nem fér el a víz. A híd egyik oldalán megduzzad annyira a patak, hogy kilép a medréből. Innen támadja a víz egyik oldalról a kétségbe esett lakosságot. A déli rész a Pusztazámor felől folyó Zámori patak veszélyezteti. Nyáron nem szélesebb egy lépésnél, a víz meleg, nyáron szárazság idején ki is szokott száradni. Most azonban folyammá dagad és pusztít amerre utat tör magának. A baj ott van, hogy ezt a patakot nem szokták kotorni, és így könnyen kilép a medréből. Ez a patak támadja Liget másik oldalát. A harmadik oldala az árvíz területnek szintén egy kis jelentéktelen patak jóvoltából az állomás melletti terület. A három oldalról megtámadott terület kétségbe esetten emberfeletti munkával küzd. Ekkor érkezik a hír a falu felől, a vadvizek támadnak. A sok esőzés által sok a forrás, amelyek a strand vizét táplálják. A nagy küzdelemben lesújtóan hat ez a hír, hogy a strand is kiöntött. A strand Liget közepén van és így ez a legveszélyesebb. A strand vize egyesül a többi vizekkel, és hamarosan ketté választja a telepet. A reggeli vonatokhoz még elmentek az emberek, de délután hogy jönnek meg. Ahol az előbb száraz lábbal lehetett menni, most a kocsik nem bírnak menni, mert a lovak úsznak. Mindez egy óra alatt, borzalmas ez nézni. A pusztákból kocsik érkeznek, amelyek a még menthetőt a veszélyeztetett területről elhordják. Közben jön a hír, veszélyben az új iskola. A főjegyző azonnal homokot és trágyát küld a védelmi munkálatokra. A kocsik több kilométeres kerülővel elérik céljukat. A vízzel elöntött terület ketté választja Liget két dombos részét, amelyek mint két sziget, úgy állanak ki a vízből. Mindenki a magáét akarja menteni, és aggódó pillantásokat vet a háza felé, hogy áll-e még. Sorra omlanak össze a sárból épült házak. A főjegyző a veszélyeztetett területet kiürítteti és a lakatlan házakat felnyittatja, oda telepíti a menekülteket. Az elszakított oldalra élelmiszert visznek csónakkal. Itt állok az egyik parton, és innen mindent jól megfigyelhetek. A megszállva tartja a falu felé vezető gyalog és kocsi utat, az állomás megközelíthetetlen. Megérkezik a délutáni vonat, és a hazaigyekvő emberek megrettenve állanak meg, mi van itt. Mi(kor) elmentek, még nem volt semmi, most meg nyakig érő víz. Nem bírnak haza menni se a ligeti, se a falusi férfiak. Végre egy két vállalkozó fiatal ember ott, ahol a víz a legkeskenyebb és a legsekélyebb, hidat vernek. A híd hamarosan elkészül, és mindenki siet az otthonába, ha tud. Az árvíz elpusztított 13 házat és még sok gazdasági épületet. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan el is ment a víz. Nem tellett bele két nap, és már csak a leomlott házak emlékeztetnek, hogy itt árvíz is volt. Az árvíz után elkezdődik a helyreállító munka és folyik az élet tovább. Az állam kölcsönnel segít a bajba jutottakon. Ez volt az első árvíz, amit átéltem, és úgy igyekeztem azt leírni, ahogyan láttam és átéltem.”
(Néprajzi Múzeum, EA 14255. 12–16.)
Lengyel Sándor
„A falu és a Ligetváros egy vonalban terülnek el. Mind a kettő lapályon fekszik, amelyet a Benta patak választ el az Újteleptől. Ez a Benta patak a másik falu, Sóskút felől folyik Tárnok felé. Nem széles, csak egy-két méter széles. De már két éve mindig kilép tavasszal a medréből. Tavaly tavasszal is egész vidék, a Ligetváros állott víz alatt és össze is omlottak házak. Ez(t) az áradást itt Tárnokon az okozta, hogy a vasútállomástól a falu felé levő híd aljáig ért a víz. De amikor a jég úszott a folyón végig itt a hídnál megakadt, s ezzel a további lefolyást is megakasztotta. Itt a hídnál lépett ki először a folyó a medréből, de később máshol is. Az idén 1941-ben szintén kiöntött a Benta patak. Szintén ugyanezek a jelenségek állottak be. A víz nem bírt lefolyni és kilépett medréből. Sírások, jajkiáltások néma hangja még messze is elhallatszott. A menekülteket az iskolában helyezték el. A csendőrök is segítettek itt ebben a munkában, mert az iskolában nem sok árvízkárosult fért el, s ezért ahol lehetett egy-egy szobát vagy konyhát kiüresíteni, ott oda telepítették az árvízkárosultakat. De a Benta patak kiöntése nemcsak Tárnok Ligetnek okozott kárt, hanem a falunak is, mert a bejáró munkások nem tudtak az állomáshoz vezető úton menni, mivel azt elöntötte a patak. S nagy kerülővel juthattak el az állomáshoz. Így is háromnegyed óra járás a falu, de így kerülő úton másfél óra hosszat kellett a munkásoknak a faluig gyalogolniok. Tavaly előtt 1938-ban a faluba járó iskolás gyermekeknek is csak bajt okozott a Benta patak kiöntése, mert az Újteleptől a faluba vezető utat is elöntötte a patak. Így a gyerekeknek is kerülő úton kellett iskolába járniok. Ők is reggel már hét órakor indultak el iskolába.”
(Néprajzi Múzeum, EA 14256. 16–18.)