Emlékezzünk 1945. január 8-ára. III. rész

Az elhurcoltak útja a szovjet lágerekbe
 

Az elhurcoltakat Érdről először Ercsibe hajtották azzal az indokkal, hogy ott kapják meg az iratokat. Az igazolványok átadására azonban nem került sor, helyette mindenkitől elvették az értékeit, a többséget pedig kopaszra nyírták. Innen gyalogmenettel indították Dunaföldváron át Bajára a több ezres tömeget. Az úton alig kaptak élelmet. A helyi lakosok, ha tudtak, megpróbáltak segíteni, élelmet dobtak a foglyoknak, de félő volt, hogy őket is közéjük dobják. Nagy gondot okozott a hideg is, hisz senki nem volt úgy öltözve, hogy tél derekán jó 150 kilométert meneteljen. Éjszakára többnyire uradalmak gazdasági épületeibe terelték a foglyokat, csűrökbe, magtárakba, juhhodályokba.
A visszaemlékezések alapján a menet útja jól rekonstruálható. Ercsiből a lakott településeket kerülve Cecére vitték őket, majd Dunaföldvárnál keltek át a Dunán. Innen Hartán és Dunapatajon keresztül érték el Kalocsát, majd a bajai gyűjtőtábort.
A túlélők visszaemlékezése alapján részletesebben Bajáig tudjuk végigkövetni az elhurcoltak útját, ezután azonban, mivel többnyire külön vagonokba, majd barakkokba, végül pedig más-más táborokba kerültek, elsősorban már csak saját sorsukról tudtak beszámolni. Természetesen ahány fogoly volt, annyi sors, de a gyűjtőtáborokba kerülésük után alapvetően négyféleképpen alakulhatott egy-egy személy útja.

© 2015 My Company