Tárnoki Szlovák Önkormányzat

Cookies help us deliver our services. By using our services, you agree to our use of cookies. Learn more

Mi történt január 8-án?
Muskovics Andrea Anna

 
Január 8-án Érden, a vásártéren volt a gyülekező. A megjelenteket három csoportba osztották: 18 év alattiakra, 18 és 45 év közöttiekre, valamint 60 év felettiekre. A legidősebbeket, hazaengedték, mivel túl sokan jelentek meg, és olyan sok fogolyra nem volt szükség. A 18 év alattiakat tornasorba állították, és a magasabbakat, hogy a szükséges létszám meglegyen, a 18 év felettiek közé állították. A többieket hazaküldték. Különállították a betegeket is, akiket szintén hazaengedtek, többen azonban nem mertek kiállni a sorból, mert attól féltek, hogy nem fognak igazolást kapni, vagy agyonlövik őket. Több visszaemlékező szerint a vasutasokat is kiválogatták, illetve azokat, akik a szovjet hadsereg számára hasznos munkát végeztek (asztalosok, pékek stb.). Rajtuk kívül csak azok láthatták viszont még aznap vagy néhány nap múlva szeretteiket, akiknek sikerült visszaszökniük. A legtöbben még Ercsi előtt szöktek meg vagy Ercsiből, ezt követően már csak néhány tudtak visszatérni. A többieket, függetlenül attól, hogy a tárnoki elhurcoltak többsége szlovák nemzetiségű volt, elhajtották Ercsi irányába.
A visszaemlékezések alapján még felmerül a kérdés, hogy a helyi lakosság közül voltak-e olyanok, akik tudtak az eseményekről, illetve hogy a község életében vezető tisztséget betöltők kivételezett helyzetben voltak-e. Erre egyértelmű választ nem lehet adni, annyi azonban biztos, hogy Érden, a vásártéren voltak, akiknek lehetőségük volt arra, hogy néhány személyt kivegyenek a tömegből, tehát a szovjet katonák munkáját helyiek is segítették. Korántsem biztos azonban, hogy tudomásuk lett volna arról, hogy mi fog történni a későbbiek során. Emellett az is megállapítható, hogy olyan személyeket vagy személyek rokonát is elvitték, akik valamilyen tisztséget töltöttek be a településen, ami mutatja, hogy ők sem tudhattak arról, hogy valójában hazugságról van szó. Tárnokon egy 1945. július 18-i jegyzőkönyv utal arra, hogy január 8-án a segédjegyzőt, Kiss Tamást is elvitték. A visszafogadásáról szóló jegyzőkönyvben az alábbit olvashatjuk: „Kiss Tamás segédjegyző visszafogadása: Előadó vezetőjegyző bejelenti a képviselő testületnek, hogy Kiss Tamás segedjegyző kit az oroszok 1945 január 8-án teljesen ártatlanul deportálták julius 8-án hazatért.” Ezt követően egyhangú szavazással a testület visszavette.
Felmerül még a kérdés, hogy hány embert hurcoltak el Érdről, illetve hányan tértek vissza a táborokból. A visszaemlékezők nagyon eltérő számokról beszélnek (3 000-től 12 000-ig), emiatt ezen kérdéssel kapcsolatban csak következtetéseket tehetünk. Ha összevetjük az egyes visszaemlékezéseket, valamint az elszórtan fennmaradt források adatait, akkor az állapítható meg, hogy feltehetően körülbelül 3 000 lakost hurcolhattak el Érdről és környékéről. A legnagyobb számban, a település összlétszámából adódóan, Érdről vittek el férfiakat. Itt korábban 2 900-3 000 főre tették az elhurcoltakat, de ez nem valószínű, ha a lakosság összlétszámához viszonyítunk. A kutatások jelenlegi állása szerint azonban pontosabbat nem tudunk mondani, ugyanis eddig mindösszesen 360 név ismert. Diósdon 100-120 főre teszik a fogságba került civilek számát, Tárnokon pedig körülbelül 200-ra. Erre a számra egy 1945. novemberi jegyzőkönyvből következtethetünk. Ekkor a következőt jegyezték be: „A község ferfilakóságát január 8-án 18–60 éves korig minden bünnélkül elcipelték, és ezek közül még a mai napig is 140 férfi nem tért haza.” Ha figyelembe vesszük, hogy Tárnokon eddig 34 visszaszököttről tudunk, valamint azt, hogy 1945 őszéig néhányan már hazatértek, akkor ezt a 200 körüli számot kapjuk. Bizonytalanok az adatok Sóskútról is, ahol a robot nagyon halványan él az emlékezetben. Bár elszórt adatok vannak arra vonatkozóan, hogy néhány embert elvittek, de tömeges elhurcolásra nem került sor. A tárnoki visszaemlékezések arra utalnak, hogy ennek oka az volt, hogy a sóskútiak a szőlőhegyen keresztül indultak el Érdre, ahonnan leláttak a gyülekezési pontra, s feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben, túl sok a katona, így visszafordultak. A kérdés további vizsgálatokat igényel, az azonban megállapítható, hogy Sóskút valamilyen módon, de megmenekült a tömeges elhurcolástól.
 
Felhasznált források: Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára V. 1137. D/a. Tárnok nagyközség iratai. Népi demokratikus kori iratok. Képviselő testületi iratok. 1. kötet.

 
Back