Tárnoki Szlovák Önkormányzat

Cookies help us deliver our services. By using our services, you agree to our use of cookies. Learn more

Okok és előzmények
(Muskovics Andrea Anna)
 

Érd és a környező települések gyásznapja január 8-a. 1945-ben ezen a napon hurcolták málenkij robotra a 18 és 45 éves kor közötti férfilakosságot. Az első túlélők 1945 nyarán tértek haza, de voltak, akik több mint nyolcévi szenvedés után láthatták viszont családjukat. A visszatérőknek megpróbáltatásaikról nem volt szabad beszélniük, így pontos adatokkal, számokkal a mai napig nem rendelkezünk, s bár az elmúlt években megkezdődtek a kutatások, számos kérdésre talán már sosem fogunk választ kapni. Mégis mit mondanak az eddigi kutatások? Milyen okok és előzmények álltak a január 8-án történtek mögött? Mi történt január 8-án Érden, s milyen úton jutottak ki a Szovjetunióba a tárnoki civilek? Ezekre a kérdésekre keressük a választ cikksorozatunkban.
Az orosz csapatok 1944 karácsonyán érték el a Buda környéki településeket, ahol a lakosságot kezdetektől fogva elvitték kisebb munkákra. Ezekben az esetekben azonban valóban kisebb munkákról volt szó, néhány óra, vagy egy-két nap után mindenki hazatérhetett. Az 1945. január 8-án, álhírrel elcsábított lakosokra azonban már több hónapnyi vagy évnyi kényszermunka várt. De mi állhatott az elhurcolás hátterében?
Bognár Zalán a civil lakosság tömeges elhurcolásával kapcsolatban négy okot említ: a Szovjetunió munkaerő-szükségletét, Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolását, a német nemzetiségűek elhurcolását, valamint a hadifogolylétszám kiegészítést. Az Érdet és környékét érintő események hátterében e legutóbbi állt, az érintett települések lakosságának sorsát Budapest ostroma, valamint a szovjet 46. hadsereg Ercsinél történő, hatalmas emberveszteséggel járó átkelése pecsételte meg.
Sztálin parancsának értelmében Budapestet Malinovszkijnak menetből kellett volna elfoglalnia, ezzel szemben a hadművelet 108 napig tartott. Malinovszkij a megtorlástól való félelmében a főváros bevételének az elhúzódását az ellenséges német–magyar erők nagy számával magyarázta. 80 000 helyett 180–200 000 fős haderőről számolt be, és a fogságba kerültek számát 138 000 főben adta meg. Miután Budapest védői közül mintegy 40 000 fő eshetett szovjet fogságba, a hiányzó fogolymennyiséget, azaz körülbelül 100 000 főt a polgári lakosság köréből kellett pótolni. A foglyokat egyrészt a fővárosból, másrészt a környező településekről szedték össze.
Érdről és környékéről 1945. január 8-án vitték el a férfiakat, de előzményként egy 1945. január 6-i érdi eseményt is meg kell említeni. Ekkor Érden, az Alsó és Felső utcákban körülbelül 250-300 főt gyűjtöttek össze, amely mintegy 100-120 családot érintett. A házaknál este, váratlanul jelentek meg a fegyveres szovjet katonák, s a férfiak többségét összefogdosták, majd az egyik pincébe zárták őket. Szilágyi József érdi lakos így emlékezett az eseményekre: „Az oroszok sokszor vittek el munkára embereket, vagont kirakodni, ágyúállást ásni, ápolónőnek, vagy éppen péknek, akár több hétre is. 1945. január 6-án azonban más volt a helyzet. Végigjárták a községet, és minden munkára alkalmas férfit vagy éppen fiút elvittek. De mivel nem mindenkit találtak otthon, így január 8-án kihirdették, hogy aki dolgozni akar, az jelenjen meg a vásártéren…”
Ezt a csoportot másnap, január 7-én hajtották el Ercsi irányába, azon a napon, amikor megtörtént a másnapi igazoltatás miatti kihirdetés is. Ez általában kidobolás útján történt, de Tárnokon például konkrét személyeket kértek fel arra, hogy járják végig az egyes házakat és pincéket. A feladat végrehajtásával elsősorban a település elöljáróit, valamint a közéletben vezető szerepet betöltőket bízták meg, hogy senki ne kételkedjen a szavukban, és minél többen jelentkezzenek Érden. A parancs értelmében másnap, január 8-án, reggel nyolc órakor az érdi vásártéren kellett megjelennie a 16 és 60 év közötti férfilakosságnak, hogy igazolást kapjanak. A hirdetés során a megfélemlítés eszközével is éltek a hatóságok, azt mondták ugyanis, hogy ha valaki nem megy át, akkor nemcsak őt, hanem a családját is büntetni fogják érte.

Források és irodalom:
Bognár Zalán: Malenkij robot, avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjet fogságba 1944–45-ben. In: Markó György (szerk.): Háború, hadsereg, összeomlás. Magyar politika, katonapolitika a második világháborúban. Budapest, Zrínyi Kiadó, 2005, 181–184.
Timár Edit: Érdiek a szovjet hadifogolytáborokban. In: Kubassek János (szerk.): Érdi Krónika. Érd, Érd Város Önkormányzata, 2000, 323.
Érdi Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei – Magyar Földrajzi Múzeum.
 
Back