Tárnoki Szlovák Önkormányzat

Cookies help us deliver our services. By using our services, you agree to our use of cookies. Learn more




 

A 2014. november 22-én megtartott szlovák bálon önkormányzatunk egyszer már elbúcsúzott Lepnyák Jánostól. Sokévi elnöki munkáját köszöntük meg, de tudtuk, hogy bár már nem lesz a testület tagja, munkájával továbbra is segíteni fog bennünket. Akkor még nem gondoltuk, hogy nem egészen két év múlva újra búcsúzunk tőle. Ez a búcsú azonban már örökre szól.
 
Lepnyák János 1933. június 27-én született Tárnokon és haláláig itt élt. Büszke volt származására, büszke volt szlovák gyökereire. Mindezért azonban tenni is akart. Hosszú évtizedeken keresztül dolgozott azért, hogy községünk szlovák hagyományait felelevenítse, ápolja.
 
A tárnoki fúvószene fiatalkorától meghatározta életét. Eredetileg tangóharmonikán szeretett volna játszani, de az anyagiak ezt nem tették lehetővé. Helyette jelentkezett a nagyzenekar akkori vezetőjénél, Mészáros Jánosnál. Szíve szerint a tenorkürtöt választotta volna, de a zenekarban ekkor szárnykürtösből volt hiány, így ezen kellett tanulnia. Petró Tamás szárnykürtjét kapta meg. Erről a hangszerről mindig büszkén beszélt, s azután is, hogy áttért a trombitára, nagy becsben tartotta.
Mészáros János 1952-ben kezdte tanítani, s miután húsz számot megtanult, már magával vitte a fellépésekre. Ettől kezdve a zenekar állandó tagja volt, s egészen a 2010-es évek elejéig zenélt. Akkor betegsége már megakadályozta abban, hogy a többórás bálokat végigfújja, néhány számra azonban mindig beállt, trombitáját sosem tudta végleg letenni. Ekkor azonban a zenélés mellett már a Szlovák Önkormányzat elnökeként fő szervezője is volt az őszi szlovák bálnak, és idejét, energiáját nem kímélve küzdött azért, hogy községünk szlovák hagyományait megőrizze az utókor számára. Nagy szerepe volt abban, hogy még ma is vannak  fúvós bálok, ahol azok a számok hangzanak el, amelyeket sok évtizeddel ezelőtt is játszottak.
Alapításától kezdve tagja volt a Hajtóka Hagyományőrző Egyesület énekkarának, de folyamatos segítséget nyújtott a Szlovák klub munkájához is, ahova rendszeresen eljárt, hogy tudásával, emlékeivel segítse gyűjtőmunkánkat. Nem volt olyan, az 1930-as évek után készült zenekari fénykép, amelyre ha ránézett, ne tudta volna rögtön sorolni a neveket.
2016. augusztus 20-án a Tárnoki Művelődési Ház és Könyvtárban sok éves önzetlen munkájáért örömmel és büszkén vette át a díszpolgári címet. Néhány nappal később, augusztus 30-án pedig már jött a tragikus hír, hogy Jani bácsi elment közülünk.
 
Halála nemcsak családjának, hanem községünknek is veszteség. A bálok végén nem fújja el többé a szilenciumot, a Szlovák klubbon üresen marad az egyik ablak előtti hely.
Elment közülünk egy olyan ember, akit bármikor felkereshettünk, ha a zenekarok történetével, Tárnok múltjával kapcsolatban kérdésünk volt. Jani bácsival az egyik utolsó tárnoki zenész is elment közülünk. Egy olyan zenész, aki még tagja volt a 12 tagú fúvószenekarnak, aki nem zeneiskolában tanulta a zenét, hanem az idősebb tárnoki muzsikusoktól. Most újra együtt játszanak, a többórás vele készített interjúknak, a zenekari felvételeknek köszönhetően azonban tudásának és zenéjének egy része itt maradt köztünk.
 
Tárnok Nagyközség Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata és a Szlovák klub mély fájdalommal búcsúzik és köszöni sokéves, önzetlen munkáját!

 
Back